Egy újságíró megkérdezte Mark Twain-t, igaz-e, hogy már hosszabb ideje dolgozik egy nagyobb lélegzetvételű színdarabon.
Twain így válaszolt:
– Igen, most egy négy felvonásos, három szünetes darabon dolgozom, a szünetekkel már kész is vagyok!
Híres a nevem
G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
– Shakespeare vagyok – felelte az öreg.
Shaw csodálkozva mondta:
– Na, akkor maga igazán büszke lehet, hogy ilyen híres nevet visel…
Az öreg juhász elégedetten bólogatott:
– Hát persze, hogy híres a nevem, hiszen már negyven éve őrzök birkát ezen a környéken.
Isteni elme
Az Isteni színjáték tengernyi szereplőjéből és fordulatos eseményéből is kitűnik, hogy Dante emlékezőtehetsége rendkívüli volt. Erről a csodálatos memóriáról egy szerény, de frappáns történet is beszámol.
Egyik ismerőse megállította Dantét, és megkérdezte tőle:
– Mondja mester, ön szerint mi a legjobb étel?
– A tojás – felelte a költő.
Eltelt egy év, Dante újra találkozott ismerősével. Az illető megállt, és csak ennyit kérdezett:
– Mivel?
– Sóval – felelte a költő, majd komótosan folytatta útját.
Aki másnak vermet ás…
A nagy színésznek egy darabban fel kellett olvasni egy levelet, ezért sosem tanulta meg a levél szövegét. A fiatal, kezdő színész, aki a levélhozó inast játszotta, úgy gondolta, megtréfálja híres kollégáját és a jelenetbe a megírt levél helyett egy üres papírt vitt be.
– Levele érkezett, nagyságos úr – nyújtotta át kaján vigyorral az összehajtogatott lapot.
A nagy színész széthajtogatta az üres lapot és szemrebbenés nélkül ezt mondta:
– Nincs nálam a szemüvegem. Fiam, felolvasná nekem?